Neo-prog

Ismét volt egy "ugrás a sötétbe" koncertünk: tegnap az A38-on hallgattuk az Arenát.
Szégyen ide vagy oda: életünkben nem hallottunk róluk, amire nem lehetünk büszkék. Ami progrock, az rossz nem lehet alapon vettem jegyeket.

Rég láttam ilyen gyenge félházat a hajón, Feri morgott is, hogy milyen öreg mindenki, de legalább nem tapostak agyon és nem zajongtak koncert közben.
Az Arena angol zenekar, és a neo-progresszív irányzat képviselői már 20 éve. Ezt a vonalat egyáltalán nem ismerjük, csak az ős progrockot a hetvenes évek végéig és valamennyire a progresszív metált a Dream Theater révén. Öreg kutyának sem snassz új kunsztot tanulni, mi is nyitottak vagyunk mindenre!

Egy kis ismertető a zenekarról, hogy senki se haljon meg hülyén. Jó sok tagcseréjük volt, nekem bejött a mostani felállás: a két alapító, vagyis Clive Nolan billentyűs és Mick Pointer dobos mellett John Mitchell gitáros, Paul Manzi énekes, valamint egy új basszusgitáros, Kylan Amos.

The Unquiet Sky című új stúdióalbum turnéjának állomása voltunk.



Azért a korai és középperiódusból is játszottak. Tíz éve még így néztek ki.



Mostanában meg így.


Nagyon szuper este volt, két óra igazi zene hangszeres bravúrral és jó torkú énekessel. Sajnálhatja, aki nem jött el.