2015. december 31., csütörtök

Itt a vége, számolok!

Rucola Designs - Retro Party
Font: Art Post

Darab az darab, kell a statisztika év végén! Megint extrém jól teljesítettünk, az a színházi esték, a koncertlátogatások és az elolvasott könyvek száma terén.
A kultúra előtt azonban jelentem, több, mint másfél millió lépésem van Magyarországon! Ez azt jelenti, hogy 5 hónapja napi 10.000 lépésnél többet teszek meg (6,5-7,5 km) átlagosan, vagyis a normál aktivitás mellett plusz egy órát sétálok. Ez persze időbe telik, de azért próbálom tartani a frontot a többi téren is.

48 és fél könyvet olvastam el idén 36 szerzőtől, 16.000 oldalt, ami egyéni csúcs! A szépirodalom és a krimi/lektűr aránya 2:1, szóval tartom a színvonalat.

Tavaly 25-ször voltunk színházban, idén én 21-szer (többnek tűnt pedig). Ebből nyolc a Pintér Béla darab, plusz kettőt másodszor láttam. Ambrus bemutatói idén valahogy kimaradtak, de pótolandók.

Klasszikus zenében sem volt hiány: hatszor az Operában, 15-ször a MÜPÁ-ban vagy a Zeneakadémián élveztük. Sok volt közte a barokk, a kortárs és az orosz.

Egyszer "voltunk cirkuszban" a MÜPÁ-ban (Recirquel Párizsa), kétszer baletten, popkoncerten összesen 16-szor jártam + a Sziget. Persze ebben van 4 Quimby és 3 Fruttik is. :)

Négy kiállítást láttunk, Rembrandtot, Csók Istvánt és Pop-artot Pesten, az állandó kiállítást a MODEM-ben. Voltam az Erzsébet-híd lehorgonyzó kamrájában is.

A sorozatok idén kevésbé mentek (azért szerettük a Johan Falkot, a Good Wife-ot, de a Sebész 2. és az Aranyélet mindent vitt), viszont tízszer voltam moziban. Kiemelendő, hogy ebből négy magyar film volt, és mind nagyon tetszett.

Utaztunk külföldre is, Normandiában és Bretagne-ben kalandoztunk, de két bécsi utunk is volt Leloval. Kecskeméten, Kaposváron, Agárdon, Debrecenben, Egerben is jártam.

Jól éreztem magam a Szigeten, két Cewe-talin, két scraptáborban és több tanfolyamon.

Kultúr toplista:
Az év legjobb színházi élménye: A nagy füzet a Szkénében
Az év operája: Mefistofele és az Orr
Az év jazzkoncertje: Chick Corea a MÜPÁ-ban
Az év popkoncertje: Caro Emerald a Campus Fesztiválon
Az év retró koncertje: Manfred Mann a Barba Negra Clubban és Solaris a MOM-ban
Az év dedikálása: Fruttik a Parkban
Az év CD-je: A Kutya Vacsorája - Újra ugatok
Az év filmje: Liza, a rókatündér
Az év sorozata: Aranyélet
Az év könyvélménye: Kim Leinétől A Végtelen-fjord prófétái és Dragomántól a Máglya
Az év csalódása: Ana Moura fado koncertje a Bálnában, DT hangosítása a Barba Negrában

Ja, és idén szereztem egy antik írógépet is, valamint kaptam egy e-book olvasót ajándékba! :) 

BÚÉK!!!
 

Zúzás és csujogatás

Az utolsó két alteros popkoncert vidámabb élmény volt. :) Rövid is leszek.
December 27-én Pinguval és Tücsivel ordibáltuk ki a torkunkat az Akvárium Nagyhallban Fruttikon. Tripla lemezbemutató koncert volt, annak is az első napja. Az új lemezt megkaptam karácsonyra, hallgattam is párszor, még szokni kell. De van pár számban potenciál. :) Akkora tömeg volt (1500 ember), hogy el se tudtunk mozdulni sörért, de nyugisak között álltunk és néha láttunk is.
Szuper volt, de a Fruttik a Parkban a legjobb. :) Már alig várom!




Tegnap Szabó Balázzsal és Bandájával zártuk az évet az a38 hajón. Itt is akkora volt a tömeg (600 fő), hogy majdnem a ruhatárból néztük (bár én szinte semmit sem láttam) a koncertet. Balázs szíve túlcsordult a szeretettől, a végére már nagyon berekedt és a hegedűje is lehangolódott, de remek volt a hangulat. Itt sem bántott senki. Szabó Balázs a Szigeten a legjobb, a Quimby meg a klubkoncerteken. Tartalmas év volt zeneileg is, méltó lezárással.



Letaglózva

Két utolsó színházi élményünk nagyon kemény volt.
Az olaszliszkai megnézését senki sem vállalta be velem, végül Máté áldozta fel magát. November 29-én láttuk a Katonában. Erős darab, megosztó, az előadás is. Máté Gábor rendezése közel állt hozzám, a színészek remekek, a fiatalokat emelem ki: Tasnádi Bencét és Pálos Hannát, mert elfogult vagyok. Úgy éreztem, tartozom Borbély Szilárdnak annyival, hogy megnézzem, és jól is tettem, Máté kissé öncélúnak tartotta a darabot/előadást.

Fotó: Marjai János/Index



Azt kell mondjam, hogy az Olaszliszkai vígjáték volt a december 23-án látott Találkozáshoz képest, amit Eszenyi Enikő rendezett a Pestiben. Az a gond, hogy karácsony előestéjén nem ilyenre számítottunk Nádas Pétertől Zsuzsával és Ferivel.
Börcsök Enikő persze zseniális volt. Ahogy átmentek a téren, a vetítés, kamerázás nagyon tetszett. A Vidovszky László zene általában erősítette az előadást, de néha meg is akasztotta. Viszont az első órában még semmi sem bontakozott ki. Persze, ez volt a lényeg, de végigülni így a két órát nehezünkre esett. Azért nem bántuk meg, inkább csak az időzítés nem volt megfelelő. A kritikával egyetértünk.


Fotó: Dömölky Dániel

Kellenek ezek a darabok, ezek a rendezések. Nem minden alkalommal szeretek ilyet nézni, de fontosak és elgondolkodtatók, sokáig dolgoznak az emberben.

Barokk a négyzeten

Tutira nem viszem át a következő évre az idei koncertismertetéseket, úgyhogy kapaszkodjatok.:) November 28-án bérletes Fesztiválzenekaros előadásunk keretében élveztük megint a barokk gesztikát.
A historikus előadási gyakorlat egyik „nagyágyúja”, Sigiswald Kuijken hegedűművész és karmester vezényelte a BFZ régi hangszeres együttesének hangversenyét francia barokk szerzők műveiből. Giovanni Battista Lulli szvitjével kezdődött, és a francia barokk zene másik gigásza, a bő egy generációval fiatalabb, teoretikusnak is jelentős Rameau (1683–1764) szellemes operájából, a Platée-ból összeállított szvittel zárult a hangverseny. A kettő között az újító szellemű Lully-növendék, Jean-Féry Rebel (1666–1747) és a „francia kantáta” műfajának megteremtője, Louis-Nicolas Clérambault (1676–1749) szerzeményei adtak ízelítőt abból, milyen a barokk zene, ha francia akcentussal szól. Stefanie True szopránt Sigrid T’Hooft (barokk gesztika) tanította be.





Fotók: Gergely Beatrix és Rákossy Péter

December hatodikán drága pénzért a Farnace operára vettem jegyet. Hazai bemutatója nyáron volt, akkor nem sikerült megcsípnünk. A címszerepben a katalán származású Xavier Sabata, korunk egyik legfelkapottabb kontratenorja lépett színpadra, menő is volt nagyon, de magyar kollégája, Hegyi Barnabás hangja sem volt rossz.
A történet a rómaiak által legyőzött pontuszi királyról szól, akit anyósa gyűlöl, s ellene szövetkezik. Intrika, politika, halálos ítélet, szerelem, manipuláció, gyűlölet – a szereplők a legszélsőségesebb helyzetekben találják magukat, hatalmas érzelmi skálát bejárva. Mondjuk a problémáikat is csak gyilokkal és öngyilokkal voltak képesek megoldani, közben szegény gyermeket is rágatták, meg bezárták a Lenin-mauzóleumba de ennek az operának mégis pozitív a végkicsengése.
Mindenkinek akkor se ajánlom, mert a proszektúrán és a hullaházban játszódik, nagyon modern a rendezés, a díszletek és a jelmezek. Összességében tetszett nekünk, bár túl sok ötlet volt belezsúfolva, néha nem értettük az okát. Nekem kicsit sok volt a színpadi mozgás, de ettől azért fogyaszthatóbb is lett. Zeneileg rendben van, a zenekar kitett magáért, és a hölgyek (Szabóky Tünde, Meláth Andrea) is szépen énekeltek. Ismertető itt.

2015. december 29., kedd

Kreatív statisztika 2015-re

A blogbejegyzések száma idén csökkent, de a 150-re (heti 2-3) még mindig büszke lehetek. Legnépszerűbb blogbejegyzések természetesen a letölthető freebie-k posztjai voltak, a havi desktopok mellett a márciusi csomag döntött csúcsokat. Nagy örömömre a készleteim bemutatóit is sokan látták, legkedveltebb a házikós volt, ami nálam is idei kedvenc.


Szintén kedveltétek a steampunkos stílusbemutatót (ilyen jellegű poszt lesz még hamarosan) és a mixed media alkotásaimat. Ilyen volt a kazettamű, amire én is nagyon büszke vagyok, és a mixed media ajándék minialbumom, amire szintén.



Digi oldalam elég kevés volt idén, még a 100-at sem érte el a számuk. Oka, hogy már csak Paula aktív a designereim közül, ahol CT-tag vagyok, de ő is kihagyott több hónapot. A Cewe-kihívásokat viszont teljesítettem minden héten!
A legtöbben ezt az oldalamat szerettétek, biztos Feri miatt. :)


A zenés oldalaim száma idén volt talán a legtöbb! Sok oldalt készítettem saját készletekkel, ezeket (is) nagyon szeretem. Mindössze 11 az idei készleteim száma, ez viszont eddig a legkevesebb. :(

A blogot részben naplóként írom, hogy a rengeteg program, amin részt veszünk, visszakereshető legyen. Meglepett, hogy ezt a zenés bejegyzésemet rengetegen láttátok, biztos a címe volt vonzó. :)

Sokféle naptárt és 4 fotókönyvet csináltam idén, kettő az ATC oldalaim gyűjteménye, egy családi oldalas összeállítás anyósomnak, egy zenés sógornőmnek volt ajándék. Hagyományos utazós albumom nem készült idén, sajnos.


Két workshopot vezettem scraptáborban, egybe besegítettem Tinánál. Egy vászonképem készült, még egy mixed media kártyás albumom ajándékba Lelonak és egy zenés Pingvinnek (majd mutatom külön bejegyzésben), és pár oldalam a füzetembe - de ezen a téren sem voltam túlzottan termékeny.



Úgy tűnik, idén inkább az új dolgok, technikák, az oktatás kipróbálása és a tanulás motivált. Részt vettem egy festészeti kurzuson is az Articsóka Stúdióban, ahol 6 héten át készítettünk különböző technikákkal (grafit, szén, pasztel, Ecoline, mixed media, akril) önálló alkotásokat, portrékat. Ezt is szeretném folytatni jövőre, tanulással, alkotással.
    

Egerszalók

Még egy cewés restanciám van, a 315. heti templétes kihívást nem teljesítettem. Mutatom tehát a karácsonyi wellnesst. A sódomb nagyon király volt!

Idén új wellness-helyet próbáltunk ki karácsonykor: 2015. december 24-én Egerszalókra utaztunk. Két éjszakát töltöttünk a Saliris Hotelben, valószínűleg nem utoljára. Nagy és remek volt a fürdő, jók az ételek, kellemes a környezet. Nem volt érezhető a nagy tömeg, igazi pihenést, felüdülést nyújtott a pár nap. Egerben megnéztük a várat, nagyot sétáltunk. Kicsit ködös volt az idő, de ez nem szegte kedvünket. Remélem, jövőre is jövünk!

Anna Aspnes - Holiday Template Pack #1G
Rucola Designs - Silent Night
Font: Arial Narrow

 

2015. december 28., hétfő

A tánc, a tánc

A heticewén be lehet pótolni az elmaradásokat. Én nagyon rendes csaj vagyok, csak két kihívást nem teljesítettem ebben az évben, amikor nyaraltunk/más elfoglaltságunk volt. Máris pótolom az egyiket, aminek forgás volt a témája. Tegnap koncerten voltunk az Akváriumban, mi más jutott volna eszembe, mint a Fruttik? :)

Rucola Designs - Mind And Behavior és egyéb készülő dolgok
Font: Chiller

 

2015. december 27., vasárnap

Büszke vagyok

A heticewe, vagyis Gólya szeretné látni, mire, milyen eredményünkre vagyunk büszkék. Az ő keze konkrétan benne van abban, amit nagy eredménynek értékelek: átlépve saját árnyékomat stenciles bemutatókat tartottam vele együtt a két scraptáborban. Tina pedig arra bátorított, hogy segítsek be art journal workshopjába, így ebbe is belementem - de erről még lesz egy külön bejegyzés. :) Van még hová fejlődnöm minden téren, de azért egy oldalt megért:

Captivated Visions - Stand Tall Darling
 

2015. december 23., szerda

Boldogat, békéset

A közös sörözések emlékére ilyen lett a karácsonyi lapom. Részünkről a wellness szombatig! :)

Rucola Designs - Golden Prague
Font: Bodoni MT

 

2015. december 18., péntek

Season's Greetings

Paula Lynne-Marie-vel készített közös készletet, kapható az Oscrapsen és a Lilypaden. Remek cucc a Season's Greetings, ilyen kollázst kreáltam:

Paula Kesselring, Lynne-Marie - Season’s Greetings


Sajnos az elemeket se lementeni, se linkelni nem tudom. Paula egyébként eljön az Oscrapsről és hatalmas akció van nála, ne hagyjátok ki!


 

Diótörő

Hála a heticewének, megörökítek egy közelmúltban történt eseményt. December első szombatján (minden körülmények között) az Operában voltunk Pingvinnel, bérletesen ment a Diótörő.
Gyerekkoromban óriási élmény volt, többször is láttam karácsony előtt a darabot az Operában vagy az Erkelben. Azóta teljesen kiszerettem balettból, pláne a klasszik előadások nem hoznak lázba, de Pingu miatt bevállaltam. Ő aztán jól végigunatkozta az első részt, de második felvonás már jobban tetszett (több a slágerszám).
Szépek a jelmezek és a díszletek, a zenekar sem volt rossz, a táncosok viszont többször hibáztak. Ezt onnan tudjuk, hogy a páholyunkban ült egy (feltehetőleg) kritikus bácsi, aki végig jegyzetelt és gyakran sziszegett. A koreográfia nem ugyanaz, ami gyerekkoromban ment, egy-egy tánc elég életidegennek is tűnt. Azért egy-két fiú kisebb szerepekben ügyes volt, és a gyerekek imádták. Kritikát nem találtam. Nem én voltam a célcsoport, na. :)
Maya de Groot - Zen & The Art Of Nutcrackers
Balerinák: saját



2015. december 14., hétfő

Csendesen elkészült

Idei utolsó készletemet a gépem nagyon nem akarta, de a végén megszánt, és elkészült - remélem nem az utolsó percen túl. Az Álomcsapat remek képeslapokat készített, szerintem érdemes kipróbálni! A Silent Night kapható a Mischief Circusban.

http://www.mischiefcircus.com/shop/product.php?productid=23446

http://www.mischiefcircus.com/shop/product.php?productid=23446

http://www.mischiefcircus.com/shop/product.php?productid=23446

Mutatok még két sajátot is:



Parád - régen és most

A múltheticewe feladata nem kis fejtörést okozott, de végül eszembe jutottak a Parádfürdőn készített fotók a kórházról. Az átkosban gyógyüdülőként funkcionált, "kicsit" lakályosabban nézett ki a negyvenes években az egzotikus növényzettel, fedett terasszal, sőt, még az ötvenes években is. Igaz, tavalyelőtt télen láttuk, de tuti, hogy nyáron sem kevésbé lepukkant, sajnos. A régi fotók a Fortepanról vannak, vadiúj készletemet használtam hozzá.


Rucola Designs - Silent Night
Font: Amatic SC
 

2015. december 5., szombat

Picasso kalandjai

Azt hiszem, ezt a filmet láttam legtöbbször, gyakorlatilag kívülről tudom (az Annie Hallal áll szoros versenyben). Halál vicces, akinek kimaradt, feltétlen pótolja! :)
Ezzel összhangban választottam témát a heticewére, ahol festményeket kell tönkretenni továbbgondolni. Mázli, hogy készletem is volt hozzá. :)

itKuPiLLi Imagenarium - Modern Art
Font: Anonymous Clippings

2015. december 1., kedd

Decemberi jeges

Normálisan működő gép hiányában nem készültem még el a téli készletemmel, így egy régi klasszikushoz nyúltam. Kicsit giccses, kicsit havas, de a miénk. Illetve a tiétek. :)

 

2015. november 30., hétfő

Alternatív és progresszív

Nem csak komolyzene volt novemberben ám! 11-én Kecskemétre utaztam Bee-hez, hiszen a Quimby Teátrumra már hónapokkal ezelőtt megvettük a jegyeket a kultúrba.:) Tutira mentünk, mert már tavaly is nagyon bírtuk, hát, idén talán még klasszabb volt a koncert! Nehéz persze ülve maradni, de annak is megvan a varázsa, ha nem ordítják percenként a füledbe, hogy "szeretlekTibiiii!". Remek hangulatban játszottak, minden zenész nagyobb szerepet kapott, mint a "normál" koncerteken, különösen Faszi domborított. Mellettem ült a leglelkesebb rajongó, és itt nem csak Bee-re gondolok. :)
Líviusz és Dódi elmélkedései viccesek voltak, pláne, hogy tudjuk: Líviusz dumája az életben is ilyen.
Őt, sajnos, nélkülöznünk kellett az "afterpartyn", de a Kilelében most is jól húzták a talpalávalót a zenészek. Bee és Szabi ropták is rendesen, nagyon örülök, hogy vele is sikerült egy kicsit dumcsiznom.
Rohanós eltáv volt (még rendes szelfi sem készült), másnap reggel már mentem is haza, ezúttal kényelmesen vonatoztam.



Csak az Erkelből találtam értékelhető felvételt.



November 15-én Solaris koncertre mentünk Ferivel a MOM-ba. A "nagy öregektől" félünk mindig kicsit, hátha csalódást okoznak, a MOM-ot sem ismertük, de nem volt semmi gond. Sőt. Profi hangzás, hangszertudás, számok. Javát már ismertük, meg egyébként is elég PinkFloydos. :)



Az idén 35 éves Solaris a Marsbéli krónikák II lemezéről játszott javarészt, meg az I-ről, meg régebbi számokat is. Hozzám legközelebb a Marsbéli II áll, bár a MOM-ban sok volt nekem benne Mókus (Szirtes Edina, akit egyébként kedvelek), kilógott kicsit a hegedű. A vokálok viszont sokat adtak a hangzáshoz. Csak a közönség ne lenne olyan öregecske (értsd: velünk egykorú vagy tízessel idősebb), ezek az ötvenes pasik mind tökegyformák (Feri persze kivétel!). :D
Amúgy most a Marsit olvasom, úgyhogy jót mosolyogtam ezen a vadiúj klipen:


Nagyon szép volt a megemlékezés egykori tagjaikról is. Klassz estét kaptunk tőlük.
 

Oroszok duplán

BFZ bérletünk egyik kedvenc előadása november 9-én köszöntött be a MÜPÁ-ban, Prokofjev és Sztravinszkij művekkel. Végre Fischer Iván vezényelt!
Prokofjev Nyitány héber témákra című művének eredeti változata a zsidó zenészekből álló Zimro Szextettnek készült, de a New York-i bemutató sikere után Prokofjev kiszenekarra is átdolgozta. Jó kis darab, jó kis zenekar.



Prokofjev II. (g-moll) hegedűversenyének szólistája Thomas Zehetmair volt.
A szünet után következett Sztravinszkij Kártyajáték című balettje, amely 1936-ban az Amerikai Balett társulata számára íródott, Balanchine koreográfiájára. A hangversenyeken felhangzó szvit a „három játszmát” egyvégtében szólaltatja meg: mindhárom indulószerű bevezetéssel kezdődik, amely a kártyák keverését és osztását jelképezi. A színpadi cselekmény főszereplői egy pókerjátszma kártyái, amelyek békés nyugalmát megzavarja a dzsóker. Fischer szétbohóckodta magát (és kissé a darabot is), szegény zenészek is óriási kártyalapokon néztek keresztül időnként. Vicces volt, de a zenei humort enélkül is tudom értékelni. :)




A Tűzmadár-szvit régi kedvencem, szinte kívülről tudom, most sem okozott csalódást.

Izgalmas összehasonlításként a Concerto Budapest előadására vettünk jegyet a MÜPÁ-ba, november 25-ére.



Rachmaninov III. zongoraversenye a klasszikus repertoár technikailag egyik legnehezebb darabja. Szólistája, az ukrán születésű, Amerikában élő Valentina Lisitsa játékát közel ötvenmillióan hallották már interneten keresztül. Valóban géppuska(kalasnyikov)kezű, nagyon technikás előadó, a libabőr azonban ezúttal elmaradt.

A Rach 3 a Ragyogj! című film óta, közel 20 éve kedvenc. Ahogy David Helfgott mint előadó is az etalon nekem ennél a darabnál, ha érzelmekről van szó.





A zongoraversenyt ritkán hallható Stravinsky-művek követték: az egytételes Concertino, amelyet a zeneszerző 1952-ben egy tizenkét hangszerből álló együttesre hangszerelt meg, valamint a rövid és szellemes hangszer-összeállítású Nyolc hangszeres miniatűr.
Sosztakovics I. szimfóniájáról nehéz elhinni, hogy keletkezésekor a szerző mindössze tizenkilenc éves volt: a darab választékos ízlésről és meglepően érett kompozíciós technikáról tanúskodik - mondja az ismertető, nekünk meg tetszett nagyon. Az Orr zsengéire ismertünk rá!

Már meg is vettem a jegyet a következő Concerto Budapest koncertre, januárra. :)

Mindenféle futóbolondok

Két filmpremieren is voltunk ebben a hónapban, ráadásul az egyiken családilag (még Feri is), ami ritkaságszámba megy nálunk. Persze James Bondot nem lehet kihagyni, már két héttel a bemutató előtt megvolt a jegyünk 8-ára, ráadásul IMAX-be.
Vessetek a mókusok elé: nekem tetszett a Spectre. Mégis mit várnék egy James Bond filmtől? A Mexikóvárosban játszódó intró a Día de los Muertos jelmezekkel már az első öt percben megvett.



Persze a főcím maga és a főcímdal megbocsáthatatlan, és a főgonosszal is voltak problémáim, de az IMAX látvány rendesen rásegített az élményre. Nem lesz a kedvencem, meg se közelíti a Skyfallt, de azért tök jó volt, nézzétek meg!


Craig persze rengeteget futkosott, de az igazi futóbolond egy magyar film főhőse. Az Anyám és más futóbolondok a családból egyszerűen tüneményes! "Fekete Ibolya családi tablójának szeretnivaló bolondjai a huszadik század Magyarországán futnak végig, Trianontól az ezredfordulóig." - mondja a kritika. Lehet rajta nevetni és sírni. Végigkísérni a történelmet négy generáción át, és magunkra ismerni. Picikét hosszú, de egy percig sem unalmas. Ez a képi világ! És a színészek! Az idős, lengyel színésznő, Ónodi Eszter, Básti Juli! Annyira jó volt látni nyíregyházi színészeket is: Gáspár Tibor és egy villanásnyi Puskás Tivadar. Zsuzsával el voltunk ájulva, november 21-én, a Művészben még egy kis tapsot is kapott. Kritika itt.


Fotó: Vertigo Média

 
Related Posts with Thumbnails