2015. november 30., hétfő

Alternatív és progresszív

Nem csak komolyzene volt novemberben ám! 11-én Kecskemétre utaztam Bee-hez, hiszen a Quimby Teátrumra már hónapokkal ezelőtt megvettük a jegyeket a kultúrba.:) Tutira mentünk, mert már tavaly is nagyon bírtuk, hát, idén talán még klasszabb volt a koncert! Nehéz persze ülve maradni, de annak is megvan a varázsa, ha nem ordítják percenként a füledbe, hogy "szeretlekTibiiii!". Remek hangulatban játszottak, minden zenész nagyobb szerepet kapott, mint a "normál" koncerteken, különösen Faszi domborított. Mellettem ült a leglelkesebb rajongó, és itt nem csak Bee-re gondolok. :)
Líviusz és Dódi elmélkedései viccesek voltak, pláne, hogy tudjuk: Líviusz dumája az életben is ilyen.
Őt, sajnos, nélkülöznünk kellett az "afterpartyn", de a Kilelében most is jól húzták a talpalávalót a zenészek. Bee és Szabi ropták is rendesen, nagyon örülök, hogy vele is sikerült egy kicsit dumcsiznom.
Rohanós eltáv volt (még rendes szelfi sem készült), másnap reggel már mentem is haza, ezúttal kényelmesen vonatoztam.



Csak az Erkelből találtam értékelhető felvételt.



November 15-én Solaris koncertre mentünk Ferivel a MOM-ba. A "nagy öregektől" félünk mindig kicsit, hátha csalódást okoznak, a MOM-ot sem ismertük, de nem volt semmi gond. Sőt. Profi hangzás, hangszertudás, számok. Javát már ismertük, meg egyébként is elég PinkFloydos. :)



Az idén 35 éves Solaris a Marsbéli krónikák II lemezéről játszott javarészt, meg az I-ről, meg régebbi számokat is. Hozzám legközelebb a Marsbéli II áll, bár a MOM-ban sok volt nekem benne Mókus (Szirtes Edina, akit egyébként kedvelek), kilógott kicsit a hegedű. A vokálok viszont sokat adtak a hangzáshoz. Csak a közönség ne lenne olyan öregecske (értsd: velünk egykorú vagy tízessel idősebb), ezek az ötvenes pasik mind tökegyformák (Feri persze kivétel!). :D
Amúgy most a Marsit olvasom, úgyhogy jót mosolyogtam ezen a vadiúj klipen:


Nagyon szép volt a megemlékezés egykori tagjaikról is. Klassz estét kaptunk tőlük.
 

Oroszok duplán

BFZ bérletünk egyik kedvenc előadása november 9-én köszöntött be a MÜPÁ-ban, Prokofjev és Sztravinszkij művekkel. Végre Fischer Iván vezényelt!
Prokofjev Nyitány héber témákra című művének eredeti változata a zsidó zenészekből álló Zimro Szextettnek készült, de a New York-i bemutató sikere után Prokofjev kiszenekarra is átdolgozta. Jó kis darab, jó kis zenekar.



Prokofjev II. (g-moll) hegedűversenyének szólistája Thomas Zehetmair volt.
A szünet után következett Sztravinszkij Kártyajáték című balettje, amely 1936-ban az Amerikai Balett társulata számára íródott, Balanchine koreográfiájára. A hangversenyeken felhangzó szvit a „három játszmát” egyvégtében szólaltatja meg: mindhárom indulószerű bevezetéssel kezdődik, amely a kártyák keverését és osztását jelképezi. A színpadi cselekmény főszereplői egy pókerjátszma kártyái, amelyek békés nyugalmát megzavarja a dzsóker. Fischer szétbohóckodta magát (és kissé a darabot is), szegény zenészek is óriási kártyalapokon néztek keresztül időnként. Vicces volt, de a zenei humort enélkül is tudom értékelni. :)




A Tűzmadár-szvit régi kedvencem, szinte kívülről tudom, most sem okozott csalódást.

Izgalmas összehasonlításként a Concerto Budapest előadására vettünk jegyet a MÜPÁ-ba, november 25-ére.



Rachmaninov III. zongoraversenye a klasszikus repertoár technikailag egyik legnehezebb darabja. Szólistája, az ukrán születésű, Amerikában élő Valentina Lisitsa játékát közel ötvenmillióan hallották már interneten keresztül. Valóban géppuska(kalasnyikov)kezű, nagyon technikás előadó, a libabőr azonban ezúttal elmaradt.

A Rach 3 a Ragyogj! című film óta, közel 20 éve kedvenc. Ahogy David Helfgott mint előadó is az etalon nekem ennél a darabnál, ha érzelmekről van szó.





A zongoraversenyt ritkán hallható Stravinsky-művek követték: az egytételes Concertino, amelyet a zeneszerző 1952-ben egy tizenkét hangszerből álló együttesre hangszerelt meg, valamint a rövid és szellemes hangszer-összeállítású Nyolc hangszeres miniatűr.
Sosztakovics I. szimfóniájáról nehéz elhinni, hogy keletkezésekor a szerző mindössze tizenkilenc éves volt: a darab választékos ízlésről és meglepően érett kompozíciós technikáról tanúskodik - mondja az ismertető, nekünk meg tetszett nagyon. Az Orr zsengéire ismertünk rá!

Már meg is vettem a jegyet a következő Concerto Budapest koncertre, januárra. :)

Mindenféle futóbolondok

Két filmpremieren is voltunk ebben a hónapban, ráadásul az egyiken családilag (még Feri is), ami ritkaságszámba megy nálunk. Persze James Bondot nem lehet kihagyni, már két héttel a bemutató előtt megvolt a jegyünk 8-ára, ráadásul IMAX-be.
Vessetek a mókusok elé: nekem tetszett a Spectre. Mégis mit várnék egy James Bond filmtől? A Mexikóvárosban játszódó intró a Día de los Muertos jelmezekkel már az első öt percben megvett.



Persze a főcím maga és a főcímdal megbocsáthatatlan, és a főgonosszal is voltak problémáim, de az IMAX látvány rendesen rásegített az élményre. Nem lesz a kedvencem, meg se közelíti a Skyfallt, de azért tök jó volt, nézzétek meg!


Craig persze rengeteget futkosott, de az igazi futóbolond egy magyar film főhőse. Az Anyám és más futóbolondok a családból egyszerűen tüneményes! "Fekete Ibolya családi tablójának szeretnivaló bolondjai a huszadik század Magyarországán futnak végig, Trianontól az ezredfordulóig." - mondja a kritika. Lehet rajta nevetni és sírni. Végigkísérni a történelmet négy generáción át, és magunkra ismerni. Picikét hosszú, de egy percig sem unalmas. Ez a képi világ! És a színészek! Az idős, lengyel színésznő, Ónodi Eszter, Básti Juli! Annyira jó volt látni nyíregyházi színészeket is: Gáspár Tibor és egy villanásnyi Puskás Tivadar. Zsuzsával el voltunk ájulva, november 21-én, a Művészben még egy kis tapsot is kapott. Kritika itt.


Fotó: Vertigo Média

 

2015. november 29., vasárnap

Három, négy, öt

Számtalan programom volt novemberben, itt az ideje ezeket összefoglalni, kicsit örsi napló stílusban. Harmadikán csodálatos időben sétáltunk egyet Évivel a Városligetben. Kicsit aggódtunk a napallergiája miatt, de végül nem történt baj. Még szelfit is készítettünk! :)




Este Zsuzsával abszolváltunk egy újabb Pintér Béla darabot. Érdekes, hogy a Szutyokra csak várólistán sikerült jegyet szereznem, mert a top 5-be nem került be. Persze, zseniális volt és sokatmondó, de talán egy picit kevésbé aktuális. Meg túl sokat is várunk PB-től, ami igazságtalanság. Azért Szamosi Zsófi for president, és az önirónia is remek volt. Kritika itt.


Negyedikén Cewe-gyárlátogatás volt. Összejöttünk jó páran scrapbookosok, szóval vidám nap lett! Hálás köszönet a Cewének a tartalmas programért és az ajándékokért!



Ötödikén Leloval Bécsnek vettük az irányt. Ilyen gyönyörű időt még sosem fogtunk ki! Igaz, hogy sokat nem élvezünk belőle, mert főleg a Thalia irodaszereit csodáljuk, de a hangulatunkat határozottan feldobta. Megvolt a szokásos Nordsee-menü, találtunk egy új kávézót, és a vonatozás is kényelmesen telt.

Persze shoppingoltunk is egy csomó mindent, majd mutatom, de a java ajándék.
 

Őszi rózsa

Hála a heticewének, máris nosztalgiát érzek a meleg, őszi napok iránt. :) Fotó a kertünkből.


Jen Maddocks - Spooks 2 Font: Amatic SC
GSO!

2015. november 25., szerda

Megint olcsó

Hálaadás minden évben november 4. csütörtökjére esik (holnap lesz), az ezt követő péntek pedig "Black Friday" néven híresült el az Egyesült Államokban 66 óta, majd a hetvenes évektől világszerte. Már nálunk is világhírű ez a fajta leárazás, a karácsonyi bevásárlószezon tehát elindult!
A scrapbookban a DSD kicsit agyoncsapja, szerintem akkor már mindenki bevásárolt, de ha mégsem, akkor itt a remek lehetőség: 40%-os árleszállítás a Mischief Circusban hétfőn éjfélig!
Ja, és érdemes figyelni a FB oldalunkat, mert repkednek a kuponok! :)



 

2015. november 22., vasárnap

Jeges

Ettől még messze vagyunk, bár kezd alakulni az idő. Érdeklődéssel várom, lesz-e olyan kemény tél, mint tavalyelőtt, amikor gyönyörű jegesre fagyott a Balaton. Hévízi fotóimat Paula és Little Butterfly Wings friss collabjával körítettem. A Winter Wonderland kapható az Oscrapsen és a Lilypaden.

Paula Kesselring, Little Butterfly Wings collab - Winter Wonderland
Font: Deftone Stylus



Zene nélkül mit se ér. :)

Gyerünk!

Nem vagyok nagy szelfibajnok, max. közös önképeink vannak barátnőkkel, Ferivel. De nincs mese, ez a heticewén a feladat, lőttem hát magamról egyet napi gyaloglás közben, alig beállított fa előtt. Ilyenkor mindig idiótán nézek, szóval kissé megbuheráltam a fotót Postworkshopban. Az idézet azonnal adta magát Fruttiktól, mintha nekem írták volna. :) Rég csináltam ilyen minimál oldalt, összesen 5 réteg szövegestül.

MSA Social / Jen Maddocks - Summer Harvest
Font: Bebas Neue

2015. november 15., vasárnap

Borító

Fotókönyvre, természetesen. A heticewén ez a feladat, tehát muszáj. :) Momentán csak egy olyan A/4 könyvet tervezek, amelyben az ATC kártyáim lesznek összegyűjtve, ezért ehhez terveztem át egy régebbi oldalamat. Az ATC-k (Artist Trading Card) baseballkártya méretűek, vagyis 2,5x3,5 inchesek (64x89 mm). Készülhetnek, hagyományos, vegyes, hibrid és digitális technikával, gyűjtik és cserélik őket, áruba nem bocsájthatók.
ACEO (Art Cards, Editions and Originals) gyűjtőnéven a megvásárolható ATC-ket értjük.


Ezt az oldalt terveztem át. Most a borítón tényleg az ATC-im vannak (hagyományosak) összedobálva, a hátlap pedig Tangie egyik kollázsoldala.


 

2015. november 10., kedd

Verdi és Wagner

Kétszer is átszellemültünk Ritussal a napokban. Október 31-én én kaptam meghívást a MÜPÁ-ba, Verdi Requiemjére. A Nemzeti Filharmonikusokat és a Nemzeti Énekkart Antal Mátyás vezényelte, a szólisták is kiemelkedőek voltak. Kár, hogy a nagyra becsült Kováts Kolos már nem bírja hangerőben a fiatalokkal, és Fekete Attila a szokottnál is jobban kiabált, mert az átszellemültségében nem volt hiány. Kolonits Klára és Meláth Andrea nagyon szépen énekelt, a kórus és a zenekar is kitett magáért, a másfél óra gyorsan elrepült. Szép élmény volt a legjobb időpontban.


November 7-én Ritus csatlakozott hozzám az első bérleti előadáson, az Operában. A Rajna kincse 2,5 órán át tartott minket a székben. Sokkal fogyaszthatóbb volt, mint vártam, bár középtájt elálmosodtam kicsit. A zene szuper, a sztori fantasy, kicsit el van nyújtva a vége. Még sosem láttam operaszínpadon a Ringet, de nagyon örülök, hogy nem ijedtünk meg tőle.
A minimalista díszletek mellett a képi világot a folyamatos 3D animációs vetítés jelentette. Én általában nagyon bírom az ilyesmit, szerintem ez zseniális volt, rengeteg tartalommal, játékkal, gondolatébresztő részlettel. A modern jelmezek is bejöttek, bár ezekért sosem irigylem a művészeket.
Sok szép, erős hangot hallottunk, a zenekar meg, hááát... kitett magáért. Várjuk a folytatást jövőre!



Fotó: Nagy Attila / MNO

2015. november 9., hétfő

Just married

A (múlt)heticewe feladata egy olyan esküvői oldal készítése, ahol nem szerepel az ifjú pár. Piroskáék csúcsszuper fotóihoz nyúltam ismét, és igen, fodrász a vőlegény! Köszönöm, Pelikánom! :)

Jen Maddocks - Art Journal / Orange Scribble 
Font: Bradley Hand
 

Chick Corea forever

Piszok jó koncerten voltunk a MÜPÁ-ban október 30-án. Nem bánom, hogy feláldoztam érte az utolsó festős időpontomat! Annál is inkább, mert egy rajzos alkalom keretében tudtam pótolni. Szénné rajzoltam magam! :D


Chick Coreát legutóbb tavaly láttuk szólózongorán a Zeneakadémián, és 5 (!) bakelitünk is van tőle.
Végre elhozta hattagú bandáját, a Vigilt, és a 2013-ban megjelent albumjuk anyagából játszottak. A fantasztikus együttesből kedvencünk a kubai Carlitos Del Puerto basszusfenomén volt. Mintha három hangszeren játszott volna egyszerre, nagybőgőn, basszusgitáron és csellón! Charles Altura gitáros is lenyűgöző volt, az örökifjú "mesterről" nem is beszélve. A Vigil visszahozta nekem a Return To Forever-es korszakot a jazz-rockkal és a latinos hangzással. Durván két órát játszottak egyben, és szó szerint zajos sikert arattak. :)

Nálunk ez volt a ráadás, szintén énekeltetősen, hasonló sikerrel. Még nincs vége az évnek, de - úgy tűnik - az év koncertje címet már kiadhatom. :)

  

2015. november 7., szombat

Le ne maradjatok!

Nálunk ritka a leárazás, de itt a várva várt DSD! Hétfőig lehet tobzódni, shoppingolni, játszani és nyerni a Mischief Circusban!



2015. november 1., vasárnap

Félnetek nem kell

A heticewén Beszteri olyan oldalt kért, amit a scrapbookon kívül valami más inspirált. Zenés oldalam már sok volt, így a legutóbb látott filmre gondoltam. Október 18-án néztük meg a Bíborhegyet Mátéval és Pingvinnel. Csodás látványvilágra, gótikus mesére vágytam steampunk beütéssel - és ebben nem is csalódtam.

Rucola Designs - Hotel Hell, Haunted Happenings
Font: P22 Cezanne Regular
Ennyire nem sötét azért film, és nem is annyira félelmetes. Szóval különösebben ne óvakodjatok a Bíborhegytől (Crimson Peak), de túl sok izgalmat ne várjatok. Gyönyörködni a díszletekben, jelmezekben, élvezni a színészi játékot - azt lehet. Csodás a kastély és meseszépek a ruhák!




Related Posts with Thumbnails