Fekete-fehéren

A havi Pintér Bélát (ami tegnapra esett) ezúttal Feri nyerte: mert hát mindenkinek megvan a maga Gyévuskája. A Trafóban se jártam mostanában, szépen kipofásodott a környék. Jó sokan beférnek a színházterembe, így a sorban állás kicsit hosszabb volt, de nem elviselhetetlen.
Most mit mondjak? Persze, hogy nagyon tetszett. Ferinek határesetes volt, hogy végig énekeltek, én azt különösen élveztem. Még a végén a brechti színházat is megszeretem. :) De a Pintér Béla társulat mindig meg tud lepni, elgondolkodtatni és szórakoztatni.

forrás: jegy.hu

MGP sokkal szebben írta ezt le: „Művészi igényű kompozíció, önálló zenés színpadi mű a Gyévuska. Bővelkedik zenei viccekben, ritmikai meglepetésekben, prozódiai tréfákban. Az énekes színészek (jó: éneklő színészek) előkelő komolysággal képviselik a darabot. Nem igyekeznek tréfásak lenni. (…) Pintér Béla együttese nem humorizál. Nekik humoruk van. Ez azt jelenti, hogy a világot másként szemlélik, mint az átlag többsége. Nem keresik a viccet: a szent dolgokban is megtalálják a nevetséges ellentmondást. Fontos hangsúlyozni ezt. Kényes kegyeleti tájakon kalandoznak. Világháború. Orosz front. Elszakított területek. Kassa, Kolozsvár. Horthy Miklós, Karády Katalin. Munkaszolgálat. Zsidóüldözés.” (MGP)



Kiemelném, hogy Tóth Józsefet fel sem ismertük, zseniális volt, ahogy a többiek is.