Kicsi Tibi
A Varázshegyen innen, Alsóváros alján, déli legelőn, északi ugaron, már nem muzsikáltak, csak egy jelet adtak a gépnek, kócos kis romantika tejfogával a szívembe mart, láttam ezer csodát, fejem felett meghasadt az ég, a Hold lazán a horizonton hevert, italomba mosolyt kevert, sétált a Hold a háztetőn, zsinóron húzta maga után a szívem... és kijövet a forgószél elvitte a vihart. Quimby koncert volt a hajón, na.
Az úgy indult, hogy Ferinek már csütörtökön kétoldali tömegiszonya volt előre, amit el is panaszoltam Máté fiamnak, mire beizzította barátnőjét, a Pingvint - így lányos anyának érezhettem magam egy estére. Negyed tízig a tetőn szellőztünk Rutkai Borira és a Specko Jednora, aztán már úgy nézett ki, hogy Kiss Tibiéket a ruhatárból abszolváljuk, de szerencsére sikerült előrébb furakodnunk. Végül is a tömeg egészen kulturált volt (miután odébb húzódtam egy kalapos csávótól, aki még beszélgetni is akart koncert közben), de valszeg elromlott a klíma, mert pokol meleg volt, ilyet még itt egyik évszakban sem pipáltam. A közönség kicsit bágyadtan lelkesedett, meg sem mozgattuk rendesen a hajót, de ezt a hőségnek tudom be. Szegény Líviusz mindezt nyakmerevítőben tűrte, nyakra-főre hozva a nyakas poénokat. Egészséges elegyét adták az új és régi számoknak, voltak felemelő pillanatok, mikor a Most múlik pontosant csak mi énekeltük végig. Amit ugye a Csík zenekar páros ritmusban nyom, de a Quimby előadása páratlan. :)
Kaptok egy kis kóstolót:
Egy az új lemezről (Quimby - Ultravaló)
Meg egy régi keményebb vonalas (Quimby - Fekete Lamour)
Aki még mindig nem szereti, jelentkezzen pofonért! :) Igen jól szórakoztunk, lazultunk, majdnem két és fél órát játszottak. Azért kifelé jövet jólesően gondoltam József Attilára (Levegőt!)
Ha valaki nem emlékezne, ez innen van (4. perc):
Az úgy indult, hogy Ferinek már csütörtökön kétoldali tömegiszonya volt előre, amit el is panaszoltam Máté fiamnak, mire beizzította barátnőjét, a Pingvint - így lányos anyának érezhettem magam egy estére. Negyed tízig a tetőn szellőztünk Rutkai Borira és a Specko Jednora, aztán már úgy nézett ki, hogy Kiss Tibiéket a ruhatárból abszolváljuk, de szerencsére sikerült előrébb furakodnunk. Végül is a tömeg egészen kulturált volt (miután odébb húzódtam egy kalapos csávótól, aki még beszélgetni is akart koncert közben), de valszeg elromlott a klíma, mert pokol meleg volt, ilyet még itt egyik évszakban sem pipáltam. A közönség kicsit bágyadtan lelkesedett, meg sem mozgattuk rendesen a hajót, de ezt a hőségnek tudom be. Szegény Líviusz mindezt nyakmerevítőben tűrte, nyakra-főre hozva a nyakas poénokat. Egészséges elegyét adták az új és régi számoknak, voltak felemelő pillanatok, mikor a Most múlik pontosant csak mi énekeltük végig. Amit ugye a Csík zenekar páros ritmusban nyom, de a Quimby előadása páratlan. :)
Kaptok egy kis kóstolót:
Egy az új lemezről (Quimby - Ultravaló)
Meg egy régi keményebb vonalas (Quimby - Fekete Lamour)
Aki még mindig nem szereti, jelentkezzen pofonért! :) Igen jól szórakoztunk, lazultunk, majdnem két és fél órát játszottak. Azért kifelé jövet jólesően gondoltam József Attilára (Levegőt!)
Ha valaki nem emlékezne, ez innen van (4. perc):
Megjegyzések