Progresszív

Már jó régóta meg akarom írni ezt a bejegyzést, de most aktualitása van. Tudom, hogy csak nekem fontos, de nekem nagyon.:) Meg aztán: hátha valakinek valami megtetszik, és akkor már nem éltem hiába. Zenéről lesz szó, jó sok zenéről, és egy kis önvallomás. Mint tapasztaljátok, nagyon sokféle zenét szeretek, és szinte mindenre nyitott vagyok (talán csak a tuc-tuc a kivétel, ami erősíti a szabályt). Az egyik örök kedvenc zenei stílus, amire tizenévesen csodálkoztam rá, és a mai napig a legzseniálisabbnak tartom, a progresszív rock. Nem is találok rá szavakat, amit hallgatása közben érzek: katharzis, felemelkedés, a tökéletesség érzésének suhintása. És semmit sem változik a hatás az idők során, emiatt szerintem mondhatom: klasszikus. Nem véletlen, hogy szimfonikus zenei hangszerelést/előadást is hallhattok néhányuknál. Talán nem árulok el túl nagy titkot: a jó hangú férfiénekesekbe mindig is szerelmes voltam, és az instrumentális virtuozitás mellett a prog rock szerintem a legjobbakat vonultatta fel. Főleg azokat imádtam, akiknek óriási volt a hangterjedelme, és a magas C-t is ki tudták vágni (apukám szerint: fejhang). Akkor jöjjön a best of-om progrock énekesekből (nem sorrend, mind námbörván):

Jon Anderson / YES
Őt azért vettem előre, mert a hangja még ma is ilyen tökéletes, az összes felső regisztere megvan, királyság.

Yes - Soon [Live 2002]


Ian Anderson / JETHRO TULL
Két éve hallottam élőben, hatvan felett jár és még mindig zseniális és karakteres. Az ő hangja mélyebb, dzsesszesebb, de hát a világ legnagyobb(zene) bohóca volt és lesz is.

Jethro Tull - Too Old To Rocknroll Too Young To Die


Greg Lake / EMERSON, LAKE & PALMER
Ezt a rágózást sose értettem! :) De egy szál gitárral, meg a hangjával lenyűgözni egy stadionnyi embert alig húszévesen - ez valami. Sajnos az évek az ő hangjának nem tettek jót.

ELP - Still You Turn Me On


Robert Plant / LED ZEPPELIN
Na, ő az, aki pasiként is lenyűgözött, imádtam a hosszú hajat, és ezt a típust (bár a szőkéket kevésbé). Sikerült belőle maradéktalanul kiszeretnem a pesti koncerten, sajnos. (Jimmy Page gitárszólója a végén felejthetetlen.)

Led Zeppelin - Stairway to Heaven (Live Earls Court 1975)


David Byron / URIAH HEEP
Sajnos 1985-ben elhunyt. Ezt az együttest valahogy mindig elnyomta a Deep Purple (szintén kedvenc). Ma is játszanak, remek banda. Rockosabb, mint a felvonultatott többiek, de kit zavar?

Uriah Heep - Bird of Prey


Nem maradhatnak ki a magyarok, bár ők is inkább rockerek, a hazai prog rock főleg instrumentális volt. Persze Takáts Tamás (arra a rövid időre, még mielőtt pocsolyába lépett volna) kivétel, riszpekt nekije.

Takáts Tamás / EAST


Deák, Tunyogi, Varga, Vikidál, P Mobil - A zöld, a bíbor és a fekete


Hogy az aktualitás micsoda, az hamarosan kiderül. :)