2015. november 30., hétfő

Oroszok duplán

BFZ bérletünk egyik kedvenc előadása november 9-én köszöntött be a MÜPÁ-ban, Prokofjev és Sztravinszkij művekkel. Végre Fischer Iván vezényelt!
Prokofjev Nyitány héber témákra című művének eredeti változata a zsidó zenészekből álló Zimro Szextettnek készült, de a New York-i bemutató sikere után Prokofjev kiszenekarra is átdolgozta. Jó kis darab, jó kis zenekar.



Prokofjev II. (g-moll) hegedűversenyének szólistája Thomas Zehetmair volt.
A szünet után következett Sztravinszkij Kártyajáték című balettje, amely 1936-ban az Amerikai Balett társulata számára íródott, Balanchine koreográfiájára. A hangversenyeken felhangzó szvit a „három játszmát” egyvégtében szólaltatja meg: mindhárom indulószerű bevezetéssel kezdődik, amely a kártyák keverését és osztását jelképezi. A színpadi cselekmény főszereplői egy pókerjátszma kártyái, amelyek békés nyugalmát megzavarja a dzsóker. Fischer szétbohóckodta magát (és kissé a darabot is), szegény zenészek is óriási kártyalapokon néztek keresztül időnként. Vicces volt, de a zenei humort enélkül is tudom értékelni. :)




A Tűzmadár-szvit régi kedvencem, szinte kívülről tudom, most sem okozott csalódást.

Izgalmas összehasonlításként a Concerto Budapest előadására vettünk jegyet a MÜPÁ-ba, november 25-ére.



Rachmaninov III. zongoraversenye a klasszikus repertoár technikailag egyik legnehezebb darabja. Szólistája, az ukrán születésű, Amerikában élő Valentina Lisitsa játékát közel ötvenmillióan hallották már interneten keresztül. Valóban géppuska(kalasnyikov)kezű, nagyon technikás előadó, a libabőr azonban ezúttal elmaradt.

A Rach 3 a Ragyogj! című film óta, közel 20 éve kedvenc. Ahogy David Helfgott mint előadó is az etalon nekem ennél a darabnál, ha érzelmekről van szó.





A zongoraversenyt ritkán hallható Stravinsky-művek követték: az egytételes Concertino, amelyet a zeneszerző 1952-ben egy tizenkét hangszerből álló együttesre hangszerelt meg, valamint a rövid és szellemes hangszer-összeállítású Nyolc hangszeres miniatűr.
Sosztakovics I. szimfóniájáról nehéz elhinni, hogy keletkezésekor a szerző mindössze tizenkilenc éves volt: a darab választékos ízlésről és meglepően érett kompozíciós technikáról tanúskodik - mondja az ismertető, nekünk meg tetszett nagyon. Az Orr zsengéire ismertünk rá!

Már meg is vettem a jegyet a következő Concerto Budapest koncertre, januárra. :)

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts with Thumbnails