2015. december 31., csütörtök

Letaglózva

Két utolsó színházi élményünk nagyon kemény volt.
Az olaszliszkai megnézését senki sem vállalta be velem, végül Máté áldozta fel magát. November 29-én láttuk a Katonában. Erős darab, megosztó, az előadás is. Máté Gábor rendezése közel állt hozzám, a színészek remekek, a fiatalokat emelem ki: Tasnádi Bencét és Pálos Hannát, mert elfogult vagyok. Úgy éreztem, tartozom Borbély Szilárdnak annyival, hogy megnézzem, és jól is tettem, Máté kissé öncélúnak tartotta a darabot/előadást.

Fotó: Marjai János/Index



Azt kell mondjam, hogy az Olaszliszkai vígjáték volt a december 23-án látott Találkozáshoz képest, amit Eszenyi Enikő rendezett a Pestiben. Az a gond, hogy karácsony előestéjén nem ilyenre számítottunk Nádas Pétertől Zsuzsával és Ferivel.
Börcsök Enikő persze zseniális volt. Ahogy átmentek a téren, a vetítés, kamerázás nagyon tetszett. A Vidovszky László zene általában erősítette az előadást, de néha meg is akasztotta. Viszont az első órában még semmi sem bontakozott ki. Persze, ez volt a lényeg, de végigülni így a két órát nehezünkre esett. Azért nem bántuk meg, inkább csak az időzítés nem volt megfelelő. A kritikával egyetértünk.


Fotó: Dömölky Dániel

Kellenek ezek a darabok, ezek a rendezések. Nem minden alkalommal szeretek ilyet nézni, de fontosak és elgondolkodtatók, sokáig dolgoznak az emberben.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts with Thumbnails