2012. április 11., szerda

Költészet napja

Egyik kedvenc költőmtől, Kiss Tibortól hoztam valamit.

Aranykor


Hajszál a levesben,
szandál a frigóban —
gyerekkor, álomporos kép.

Viszlát, aranykor,
szagokban lubickol
s elillan minden, ami szép.

Mint telihold az éjszakával,
együtt nőttünk fel a fákkal —
te, idő, sosem vicceltél.

Előre köszöntünk,
s láttuk, hogy mögöttünk
egy kócos almot hord a szél.

Ez itt már senkié,
új utak másfelé,
vállunkon egy kompjúter-egér.



5 megjegyzés:

Margo írta...

Ildim, kettőnk életében az egyik biztos-közös (a sok közül) pont: Kiss Tibor!:-))))

Secima írta...

Jól láttam, hogy egy maci ül ott középen?

Kovaxka írta...

Nagyon úgy néz ki. :)

kreatívhit írta...

Így jár aki régen volt.Rengeteg pótolnivalóval szembesül.:)
Érdekes ez a vers nem ismertem.Kicsit szétszórt nekem de a szókapcsolások kifejezetten tetszenek.
Köszi a zenéket is.

szrjudit írta...

Szeretem kisstibit nagyon, érdekes, mert csak nemrég fedeztem fel magamnak. szeretek itt lenni nálad :)

Related Posts with Thumbnails