Megint egy álom

Nem hittem a szememnek, amikor a Tavaszi Fesztivál miatt böngésztem a MÜPA honlapján: nálunk, a Müpában indítja európai turnéját az elektronikus popzene elindítója, a Tangerine Dream! Nem tudom, ki hallotta e nevet, de ténykérdés, hogy az elektronikus popzenét a Tangerine Dream találta fel. 1967-ben, a legzűrösebb időszakban alakultak Németországban, első albumuk 1973-ban, a Kraftwerk Autobahnja előtt egy évvel már masszív toplistás volt Londonban. A zenekar több csúcskorszakot tudhat maga mögött, sok filmzenét is írtak. Ma az alapító, Edgar Froese az egyetlen a régiek közül, sokak szerint Christopher Franke 1988-as kiválásával meghalt az igazi TD, és csak Edgar Froese playback zenekara maradt vendégművészekkel, de ennél azért sokkal többről van szó, mint kiderült.
Őszintén: gimnazista korom óta nem hallgattam TD-t, akkor se túl sokat, mert nem a kedvencem az elektronikus. Nem is tudtam, hogy még léteznek. Gyorsan vettem jegyet: ugyebár ami kult, az kult. :) De nem számítottam többre az elviselhetőség határánál. Óriásit tévedtem, zseniális koncert volt! Sokkal több élő zene volt a elektronikus alapon, mint vártam, remek szólók a vendégtagokkal (gitár, szayofon, fuvola, hegedű, brácsa, dob), nagy hangulat! Több, mint 2,5 órát játszottak két részben, egyhuzamban. A ráadásoknál bedobták a közönség közé az óriási lufikat a színpadról, jól elvoltunk. :) A MÜPÁ-ban! Remekül felszívtam magam zenével, Feri sem berzenkedett. Úgy látszik, ez az álmok éve (Dream Theater, Tangerine Dream). :)

Tangerine Dream 1969


Tangerine Dream - The Run


Tangerine Dream - Love On A Real Train


Tangerine Dream - Tangram Set One


Csodával határos módom moziban is voltam a csajokkal hétfőn, mert a hidegben ez tűnt a legjobb ötletnek. Superclásico, magyar címen Bor, tangó, kapufa. Argentínában játszódó dán film. Nem lövöm el a poénokat, meg kell nézni, szórakoztató, kedves, emberi.