Égig érő fa

Azt hittem, idén már nem lesz ezzel problémám, mégis csikorgós nehezen indul az évem az Art Journal Caravan kreatív ösvényén. Persze csak nem képzeltem Tangie-ről, hogy bármilyen szinten önmagát fogja ismételni! :) Ebben az évben kartográfusok, térképészek leszünk, kvázi az értelmünk és érzelmeink térképét fogjuk felrajzolni, vagy valami ilyesmi. Sajnos olyan szofisztikált az angol leírás (illetve az én nyelvtudásom primitív), hogy néha azt se értem, mi a feladat. Most nem csak hetiszavak vannak, hanem más inspirációs anyagok is, és a cél, hogy minél jobban elmélyedjünk az art journaling rejtelmeibe. Azért sem fog frusztrálni!
Bízom benne, hogy a kezdeti toporgás csak a bal agyféltekém folyamatos kényszerű használata és a szálló por miatt van.
Tavaly az év szavának kiválasztása nagyon könnyen ment, idén egymás után énekelték ki a számból a jobbnál-jobb kifejezéseket. A múlt héten még ott tartottam, hogy RECALCULATING/újratervezés (szia, Margó!), de ezt meg én változtattam meg, mert nem tudtam volna szimbólummal megjeleníteni, ami szintén feladat. Így lett a REACH/elérni. Elég tágan és szűken is értelmezhető. Amikor keresgéltem, kiderült, hogy az égig érő fára, illetve világfára utaló szimbólum éppen megfelel.

Rucola Designs by me - Brementown Musicians, ATCs Art Dolls

Mert a vastagított rész a jelmondatom már évek óta.

...A kocsi végiggördül a sugárúton, aztán kifelé tart a városból. Minden városnak van egy félreérthetetlenül kifelé tartó útja: a hosszú pirosak és a rövid zöldek útja...
Megérkeznek Shovalovóba. Az Égig érő fához mennek. Égig az a fa ér, amelyikről elhisszük. Hanyatt fekszenek a fűben, felfelé néznek a fénybe, valahová egészen fel, cirógatja őket a napsugár, nekik dalolnak Isten madárkái, akik nem vetnek, nem szőnek. Egyszer csak rázendít az Égig érő fán egy madár.
"Micsoda egy hangú madár az ott?" - kérdezi a Vászka. "A Hullámos Griffogály, aki az Égig érő fán lakik" - feleli Ványka, és kirángatja a kabátzsebből két hatalmas, lopóembereknél használatos alsó-belső süllyesztő zsebéből daliás stukkerét ... és ZAMEK! Leszedi a Griffogályt!
"Mássz föl Vászka! Hátha találunk valamit a fészekben!"
Na, fel is merészkedik a Vászka, hogy megnézze.
"Egy szardíniakulcs!"
"Nem akármilyen szardíniakulcs az, hanem a Vérehullajtó Szardíniakulcs az, dobjad csak le szépen! És van még ott valami?"
"Madárlátta, kitűzheted!" - kiáltja Vászka, és azt [díszkitüntetés] is ledobja neki. "Meg egy selyemgombolyag!"
"Nem akármilyen selyemgombolyag az, hanem a Vezérfonal, édes egy Vászka cimborám, a Vezérfonal!! Dobjad csak le azt is!"
Ledobja azt is a Vászka szépen. Időbe telik, amíg a városi rabló lekíméli magát az Égig érő fáról.
Kifacsarták a paprikavodkás üveget, mikor lemászott a Vászka, elnassolták a citronyt. Aztán irány a Belváros, csak még előbb egy kicsit rápihennek a szövetségre.
(Haggyállógva Vászka)

Tangie Baxter - Quickity Split n Print Vol 1
Beth Rimmer - Good News
Catrine - A Day At The Park
Font: VT Portable Remington, Pea Colton

Persze motivációs levelet is kéne írni magunknak erről az évről. Hová tudnék fejlődni, ha ezt már most meg tudnám írni? :) Fenti idézetet választottam inkább vezérfonalnak.

Rucola Designs by me - Ladies Of The Castle
Font: VT Portable Remington

Most már "csak" az agyassal és az első két héttel vagyok lemaradva. Kaming szún, majd meglássátok. Ja, és erre az évre ez a formátumom (Jumbo ATC, 8,5x11.5).

Az ember ne akadjon fenn apróságokon, ha nagy dolgok miatt vágott neki az útnak.
(Friedrich Schiller)


Ha már itt a saját készleteknél vagyok: 3 új vendégtag az álomcsapatban Juma, Eagleszem és Annelies személyében!!! Üdv a fedélzeten! :)