Pszichedelikus
Kizárt, hogy valakit érdekeljen, de már utánaástam, hát leírom, legyen meg. Azért áskálódtam, mert tegnap láttuk a KOGART-ban a San Franciscótól Woodstockig (Golden Age of American Rock Posters 1965-1971) plakátkiállítást. Ez azért már nekem is történelem, éltem ugyan, de a zenék csak jóval később szűrődtek be hozzánk. Ez az a korszak, amiről Eric Cartman és másodszülöttem csak annyit tud mondani megvetően: hülye hippyk!
Pszichedelikus: Olyan képzelgéseket kiváltó termék, amely eltorzítja az érzéki észleleteket és érzéseket, vagy megváltoztatja a tudatosság állapotát.
Pszichedelikumok: LSD, marihuana, meszkalin.
Psychedelic pop.
The Bee Gees - To Love Somebody (1967)
Psychedelic folk.
Jefferson Airplane - Volunteers (Live at Woodstock 1969)
Psychedelic soul.
The Temptations - Cloud Nine
Psychedelic rock.
The Beatles - Lucy in the Sky with Diamonds (vagyis LSD)
Santana - Woodstock 1969 - Soul Sacrifice
És ami lett belőle: progresszív rock! Lehet nem szeretni, de szerintem zseniális és tökéletes.
King Crimson - In the Court of the Crimson King
(1969, még Greg Lake itt énekelt)
King Crimson - Epitaph
Pszichedelikus művészet.
„A különféle pszichedelikus hatások következetes alkalmazása a 60-as években kialakuló underground kultúrák talán legfontosabb jellegzetessége. A pszichedelikus jelző gyakorlatilag mindenre vonatkozhat, ami a tudat "kitágulásával" kapcsolatos, ezt az élményt rekonstruálja vagy próbálja kiváltani, illetve fokozni. Mindenekelőtt a kábítószerek keltenek ilyen élményt: fantasztikus víziók és hallucinációk mellett a külvilág érzékelésének és megismerésének felfokozott módját, az én, sőt a tudatalatti felszabadítását, és a világmindenséggel együtt lüktetés megnyugtató tudatát. A pszichedelikus hatások első számú médiuma a fényeffektusokkal kísért koncert, de pszichedelikus lehet egy ruha, egy plakát, egy könyvillusztráció, egy kifestett autó vagy egy misztikus látomás is." (Sebők Zoltán)
„Ha a pszichedelizmus stílus, akkor jellemzője a legeklektikusabb eklektika. Képes annyira távol eső stíluselemeket, grafikai „patterneket” elegyíteni, mint egy középkori miniatúra, egy indián tolldísz és egy Lichtenstein-modorban rajzolt fagylaltos tölcsér. Ugyanakkor a legfantasztikusabb formakavalkádról is egyetlen pillantással eldönthető, hogy pszichedelikus-e vagy sem.
Hogyan történt a szecesszió pszichedelikus újjászületése? Az iskolapélda Wes Wilson. Wilson a San Franciscó-i Fillmore Auditorium számára tervezett plakátokat, ahol Bill Graham a 60-as évek közepén életre hívta a „pszichedelikus fény-show” műfaját. „Összművészeti” igényében maga a vállalkozás is hasonlít a szecesszióra: a Byrds, a Jefferson Airplane, a Grateful Dead, a Quicksilver Messenger vagy Country Joe zenéjét a táncolókra és a falakra vetített lüktető fények, egymásba folyó színek és képek orgiája kísérte, tehát a show minden érzékszervet egyszerre célba vett. Wilson plakátjai alig különböztethetők meg szecessziós elődeiktől, a betűk például azonosak azzal a típussal, amit Alfred Roller a Ver Sacrum plakátján fölhasznált."
Ezennel abbahagyom a kivonatolást, részletesen olvasható Beke László elemzése itt.
Számomra - míg a pop-arttal egyértelműen rokonítottam ezt a stílust - a szecessziós vonal abszolút megdöbbentő volt. Azt sem tudtam, hogy a 60-as években feltámadó szecesszió vagy Jugendstil volt századunk első igazi nosztalgikus áramlata. Szóval most már legalább másodjára nosztalgiázunk ezen. Nagyon inspiráló volt ez a plakátkiállítás, és örültem a rengeteg - főleg fiatal - látogatónak, aki ott nyüzsgött.
Pszichedelikus: Olyan képzelgéseket kiváltó termék, amely eltorzítja az érzéki észleleteket és érzéseket, vagy megváltoztatja a tudatosság állapotát.
Pszichedelikumok: LSD, marihuana, meszkalin.
Psychedelic pop.
The Bee Gees - To Love Somebody (1967)
Psychedelic folk.
Jefferson Airplane - Volunteers (Live at Woodstock 1969)
Psychedelic soul.
The Temptations - Cloud Nine
Psychedelic rock.
The Beatles - Lucy in the Sky with Diamonds (vagyis LSD)
Santana - Woodstock 1969 - Soul Sacrifice
És ami lett belőle: progresszív rock! Lehet nem szeretni, de szerintem zseniális és tökéletes.
King Crimson - In the Court of the Crimson King
(1969, még Greg Lake itt énekelt)
King Crimson - Epitaph
Pszichedelikus művészet.
„A különféle pszichedelikus hatások következetes alkalmazása a 60-as években kialakuló underground kultúrák talán legfontosabb jellegzetessége. A pszichedelikus jelző gyakorlatilag mindenre vonatkozhat, ami a tudat "kitágulásával" kapcsolatos, ezt az élményt rekonstruálja vagy próbálja kiváltani, illetve fokozni. Mindenekelőtt a kábítószerek keltenek ilyen élményt: fantasztikus víziók és hallucinációk mellett a külvilág érzékelésének és megismerésének felfokozott módját, az én, sőt a tudatalatti felszabadítását, és a világmindenséggel együtt lüktetés megnyugtató tudatát. A pszichedelikus hatások első számú médiuma a fényeffektusokkal kísért koncert, de pszichedelikus lehet egy ruha, egy plakát, egy könyvillusztráció, egy kifestett autó vagy egy misztikus látomás is." (Sebők Zoltán)
„Ha a pszichedelizmus stílus, akkor jellemzője a legeklektikusabb eklektika. Képes annyira távol eső stíluselemeket, grafikai „patterneket” elegyíteni, mint egy középkori miniatúra, egy indián tolldísz és egy Lichtenstein-modorban rajzolt fagylaltos tölcsér. Ugyanakkor a legfantasztikusabb formakavalkádról is egyetlen pillantással eldönthető, hogy pszichedelikus-e vagy sem.
Hogyan történt a szecesszió pszichedelikus újjászületése? Az iskolapélda Wes Wilson. Wilson a San Franciscó-i Fillmore Auditorium számára tervezett plakátokat, ahol Bill Graham a 60-as évek közepén életre hívta a „pszichedelikus fény-show” műfaját. „Összművészeti” igényében maga a vállalkozás is hasonlít a szecesszióra: a Byrds, a Jefferson Airplane, a Grateful Dead, a Quicksilver Messenger vagy Country Joe zenéjét a táncolókra és a falakra vetített lüktető fények, egymásba folyó színek és képek orgiája kísérte, tehát a show minden érzékszervet egyszerre célba vett. Wilson plakátjai alig különböztethetők meg szecessziós elődeiktől, a betűk például azonosak azzal a típussal, amit Alfred Roller a Ver Sacrum plakátján fölhasznált."
Ezennel abbahagyom a kivonatolást, részletesen olvasható Beke László elemzése itt.
Számomra - míg a pop-arttal egyértelműen rokonítottam ezt a stílust - a szecessziós vonal abszolút megdöbbentő volt. Azt sem tudtam, hogy a 60-as években feltámadó szecesszió vagy Jugendstil volt századunk első igazi nosztalgikus áramlata. Szóval most már legalább másodjára nosztalgiázunk ezen. Nagyon inspiráló volt ez a plakátkiállítás, és örültem a rengeteg - főleg fiatal - látogatónak, aki ott nyüzsgött.
Megjegyzések