Apu és a múlt

Édesapám fiatalon, 55 éves korában ment el, számomra óriási veszteség volt, különösen fáj, hogy kisebbik unkáját fél éves koráig látta, de a nagyobbik se igen emléxik már rá. A mai napig eszembe jut egy-egy szituációban, hogy mit gondolna erről, milyen viccet csinálna. A kisebbik fiamnak tök olyan a humora, mint neki, tuti remekül kijönnének. Nemigen szoktam oldalt csinálni róla, alig szerepel fotókon, mert mindig ő fényképezett (sokat, imádta). Irigylek mindenkit, aki kommentben is ki tudja fejezni az érzéseit, nekem ennyi szöveg is eszméletlenül nehezemre esett. Köszönöm, Osli, hogy játékra hívtál minket (bővebben itt)!

Elemek, cluster, betű, háttér: Studio Rosey Posey - Discovery
Még papírok: Gina Marie Huff – Shabby Fall Garden
Font: Coronet

Félre a szomorkodással, kívánkozik ide nekem egy kis zene, nem elképesztő, hogy több, mint 40 éves? És még mindig zseniális. És 3 percnél a kisfiú a kis zacskójával milyen cuki! :)

Jethro Tull - Living In The Past (1969)