2013. szeptember 25., szerda

Preklasszik

A régi zene főleg Ferinél kedvenc, de azért én is kapható vagyok. Különösen, ha ilyen nagy név érkezik hozzánk, mint Jordi Savall. Dugig is volt a MÜPA vasárnap. Mi kicsit fáradtan, mert izraeli rokonokkal rohangáltunk egész nap a városban (főleg Feri).
Már a hangszerek is nagyon izgalmasak voltak, a viola da gambát meg a hárfát még csak felismerjük (ebből is volt kisméretű), a többinek már utána kellett nézni (a pszaltérium és a szantúr olyan cimbalomfélék, a kaval fúvós hangszer, a vihuela egyfajta gitár, van még, de nem sorolom). Nulla előképzettséggel a szép programfüzet sokat segített, de engem meg is ijesztett a rengeteg történelem. Kétnyelvű narrációval folyt az előadás, ami kissé széttördelte és fárasztóvá tette nekem. Különösen a második rész alatt feszengtem, pedig abban voltak az ütősebb számok. Összességében több populáris zeneművet vártam, úgy éreztem, csak a vájtfülűeknek szól. Viszont kárpótoltak a csodálatos, tiszta hangok (kontratenorok, wow!), a virtuóz szólamok. Örülök, hogy hallottuk, de a katarzis elmaradt. Kritika itt és itt.




 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts with Thumbnails