Sziget 2011
Tudom, hogy nagyon várjátok a beszámolót :D, szuper volt, megvagyok, már nagyjából kiköhögtem a port is.
De addig még sok munka várt ránk: Zitával, Zsolttal és Biankával sátornyitás, számunk a 42! Ehhez mérten szuper helyen is volt: egészen a Civil Sziget elején, két sátorra a konténeres WC-től (de nem szélirányban), a Vöröskereszt mellett. Gyerekek kérdőíveztek, mérték a zsírt, mi meg Pelikán elvtárssal (lánynevén Piroska) költöttük a pénzt a fesztiválkártyánkról. Mivel tök jó pólok voltak, a két napra feltöltött keretemet kb. két óra alatt léptem túl, de a Szigeten nagyon drága az élet. Viszont van már mindenféle finomság, mi szem-szájnak ingere. Megnéztük a Kelet-Európa Vurstlit, de az csak este 7-kor nyitott, így semmi esélye nem volt, olyankor már koncertek vannak, ezt nem is értem. Szerencsére az idő klassz volt, néha beborult, de mégis lesültem.
A Világzenei Színpad - nagy meglepetésemre - idén semmit sem tartogatott számomra. Egyedül a kubaiakat néztem ki magamnak, az be is jött szombat délután.
Ska Cubano - Identity
Utána a Nagyszínpadhoz mentünk, meghallgatni ezt a kislányt. Nekem bejön az affekta stílusa, bár kábé csak ezt a számot ismerem.
Kate Nash - Foundations
Azonban itt erről szó sem volt, egy fiatal lánybanda nyomta a rockot, Kate szerintem artikulátlanul üvöltözött, három szám után távoznunk kellett. Azért sokat voltak, akiknek tetszett. Mentünk inkább az MR2-höz. Itt szuper hangzás, remek kivetítő.
Erik Sumo Band feat. Kiss Erzsi - Secon
Nagy kedvenceim most sem okoztak csalódást, bár a régi számokból Harcsa Veronika selymes hangocskája nagyon hiányzott, de hát evvan. Az új, számok rockosabbak, jól nyűtték a gitárokat.
Ami kimaradt: Marina and the Diamonds, de egy időben volt a Sumóval, amit nem volt szívem otthagyni.
Kicsit később a Hiperkarma jött. Bérczesi Robi már eléggé be volt állva, de ilyesmiért itt nem haraxunk, amúgy is becsülettel pörgette a nyelvét. Szól a Dob+Basszus rendesen.
Hiperkarma - Mindenki függ
Kicsit hesszintettünk és vacsoráztunk a sátorban, közben hallgattuk a Kaiser Chiefset. Jó az annak, aki az indie-t szereti. Nyomták a Rubyt, nagy hangulat volt. Aztán vissza az MR2-re. Szűcs Krisztián mindig kristálytiszta, nem csak hangban. Remek hangulat és zene: HS7. Volt Dél-Amerika is. :)
Heaven Street Seven - Nem baj
Itt zártuk a napot 11-kor, még taxi is jutott pillanatok alatt. A nap fémpontja mindig a zuhany, otthon.
Kis galiba reggel: Zita elrontotta a gyomrát, nem tudott jönni, de a gyerekek megoldották, Bianka barátja állt be, remekül mérte a zsírt egész nap. Istenesen sütött a nap. Kora délután eccercsak hallottam valamit a Nagyszínpadról, ami odavonzott. A nemnormális dolgok mindig nagy hatással vannak rám, ez a rockba oltott mariachi stílus zseniális.
Mariachi El Bronx - 48 Roses
Amit a legjobban vártam idén: a kinézetre Frank Zappába oltott Waszlavik Gazember László, saját nevén Eugene Hütz és együttese, a Gogol Bordello frenetikus volt. Végre! Olyan sokszor voltak már itt, és mindig lemaradtam. Övé volt a sárga trikó a Szigeten, még ha le is vette hamar. :) Pillanatok alatt megtelt kora délután, tűző napsütésben a Nagyszínpad előtti tér, és mindenki boldog volt. Ennyi szörföző embert évek óta nem láttam. Mondjuk az volt az érzésem, hogy külföldön vagyok, de ez nem vett le a fílingből.
Gogol Bordello - Immigrant Punk
Volt persze a Start Wearing Purple is, ugráltunk, mint a bolond. :)
Utána hosszabb holtidő következett, kérdőívezés, pakolás, sátorzárás, a többiek elmentek, én az MR2-re vonultam. A pólójától Likó Marcell is hamar megvált, így konstatálhattam, hogy rendesen gyúrt tavaly óta. Én nagyon imádom a Fruttikat, Marci eddig túl konszolidáltnak tűnt koncerten, de most igazán eldobta az agyát - a közönséggel együtt.
Vad Fruttik - Üzenet
Rövid pihenő, vacsi a sátorban, aztán érzékeny búcsú tőle, és a maradék cuccokat rejtő húzogatós táskámmal kifelé araszoltam. Megvettem utolsó sörömet, 150 forint híján lefogyasztottam fesztiválkártyámat, és átadtam magam a ska fílingnek. A PASO most sem okozott csalódást, sem hangra, sem látványra (meztelen felsőtest helyett az elmaradhatatlan hófehér öltöny és kalap).
Pannonia Allstars Ska Orchestra - Ska-Bah-Dub
Nekem itt véget ért a Sziget 11-kor, elégedetten távoztam. Teleszívtam magam zenével, porral és fiatalsággal. Jövőre - remélem - ugyanitt. Fotók majd később, mert nem találom a kábelt.
Szombat
385 ezren voltak az idei Szigeten, ami tōbb, mint tavaly, de picit elmarad az eddigi rekordtól. Nem tudom, szombaton szerintem kevesebben voltak, mint eddig, de hát ez olyan mindegy. Felvétel készült egy csomó koncertről, remélem, látható lesz a TV-ben. Mindenhol írták, én is igazolom: végre jól szólt a Nagyszínpad!
De addig még sok munka várt ránk: Zitával, Zsolttal és Biankával sátornyitás, számunk a 42! Ehhez mérten szuper helyen is volt: egészen a Civil Sziget elején, két sátorra a konténeres WC-től (de nem szélirányban), a Vöröskereszt mellett. Gyerekek kérdőíveztek, mérték a zsírt, mi meg Pelikán elvtárssal (lánynevén Piroska) költöttük a pénzt a fesztiválkártyánkról. Mivel tök jó pólok voltak, a két napra feltöltött keretemet kb. két óra alatt léptem túl, de a Szigeten nagyon drága az élet. Viszont van már mindenféle finomság, mi szem-szájnak ingere. Megnéztük a Kelet-Európa Vurstlit, de az csak este 7-kor nyitott, így semmi esélye nem volt, olyankor már koncertek vannak, ezt nem is értem. Szerencsére az idő klassz volt, néha beborult, de mégis lesültem.
A Világzenei Színpad - nagy meglepetésemre - idén semmit sem tartogatott számomra. Egyedül a kubaiakat néztem ki magamnak, az be is jött szombat délután.
Ska Cubano - Identity
Utána a Nagyszínpadhoz mentünk, meghallgatni ezt a kislányt. Nekem bejön az affekta stílusa, bár kábé csak ezt a számot ismerem.
Kate Nash - Foundations
Azonban itt erről szó sem volt, egy fiatal lánybanda nyomta a rockot, Kate szerintem artikulátlanul üvöltözött, három szám után távoznunk kellett. Azért sokat voltak, akiknek tetszett. Mentünk inkább az MR2-höz. Itt szuper hangzás, remek kivetítő.
Erik Sumo Band feat. Kiss Erzsi - Secon
Nagy kedvenceim most sem okoztak csalódást, bár a régi számokból Harcsa Veronika selymes hangocskája nagyon hiányzott, de hát evvan. Az új, számok rockosabbak, jól nyűtték a gitárokat.
Ami kimaradt: Marina and the Diamonds, de egy időben volt a Sumóval, amit nem volt szívem otthagyni.
Kicsit később a Hiperkarma jött. Bérczesi Robi már eléggé be volt állva, de ilyesmiért itt nem haraxunk, amúgy is becsülettel pörgette a nyelvét. Szól a Dob+Basszus rendesen.
Hiperkarma - Mindenki függ
Kicsit hesszintettünk és vacsoráztunk a sátorban, közben hallgattuk a Kaiser Chiefset. Jó az annak, aki az indie-t szereti. Nyomták a Rubyt, nagy hangulat volt. Aztán vissza az MR2-re. Szűcs Krisztián mindig kristálytiszta, nem csak hangban. Remek hangulat és zene: HS7. Volt Dél-Amerika is. :)
Heaven Street Seven - Nem baj
Itt zártuk a napot 11-kor, még taxi is jutott pillanatok alatt. A nap fémpontja mindig a zuhany, otthon.
Vasárnap
Kis galiba reggel: Zita elrontotta a gyomrát, nem tudott jönni, de a gyerekek megoldották, Bianka barátja állt be, remekül mérte a zsírt egész nap. Istenesen sütött a nap. Kora délután eccercsak hallottam valamit a Nagyszínpadról, ami odavonzott. A nemnormális dolgok mindig nagy hatással vannak rám, ez a rockba oltott mariachi stílus zseniális.
Mariachi El Bronx - 48 Roses
Amit a legjobban vártam idén: a kinézetre Frank Zappába oltott Waszlavik Gazember László, saját nevén Eugene Hütz és együttese, a Gogol Bordello frenetikus volt. Végre! Olyan sokszor voltak már itt, és mindig lemaradtam. Övé volt a sárga trikó a Szigeten, még ha le is vette hamar. :) Pillanatok alatt megtelt kora délután, tűző napsütésben a Nagyszínpad előtti tér, és mindenki boldog volt. Ennyi szörföző embert évek óta nem láttam. Mondjuk az volt az érzésem, hogy külföldön vagyok, de ez nem vett le a fílingből.
Gogol Bordello - Immigrant Punk
Volt persze a Start Wearing Purple is, ugráltunk, mint a bolond. :)
Utána hosszabb holtidő következett, kérdőívezés, pakolás, sátorzárás, a többiek elmentek, én az MR2-re vonultam. A pólójától Likó Marcell is hamar megvált, így konstatálhattam, hogy rendesen gyúrt tavaly óta. Én nagyon imádom a Fruttikat, Marci eddig túl konszolidáltnak tűnt koncerten, de most igazán eldobta az agyát - a közönséggel együtt.
Vad Fruttik - Üzenet
Rövid pihenő, vacsi a sátorban, aztán érzékeny búcsú tőle, és a maradék cuccokat rejtő húzogatós táskámmal kifelé araszoltam. Megvettem utolsó sörömet, 150 forint híján lefogyasztottam fesztiválkártyámat, és átadtam magam a ska fílingnek. A PASO most sem okozott csalódást, sem hangra, sem látványra (meztelen felsőtest helyett az elmaradhatatlan hófehér öltöny és kalap).
Pannonia Allstars Ska Orchestra - Ska-Bah-Dub
Nekem itt véget ért a Sziget 11-kor, elégedetten távoztam. Teleszívtam magam zenével, porral és fiatalsággal. Jövőre - remélem - ugyanitt. Fotók majd később, mert nem találom a kábelt.
Megjegyzések