Verdi és Wagner

Kétszer is átszellemültünk Ritussal a napokban. Október 31-én én kaptam meghívást a MÜPÁ-ba, Verdi Requiemjére. A Nemzeti Filharmonikusokat és a Nemzeti Énekkart Antal Mátyás vezényelte, a szólisták is kiemelkedőek voltak. Kár, hogy a nagyra becsült Kováts Kolos már nem bírja hangerőben a fiatalokkal, és Fekete Attila a szokottnál is jobban kiabált, mert az átszellemültségében nem volt hiány. Kolonits Klára és Meláth Andrea nagyon szépen énekelt, a kórus és a zenekar is kitett magáért, a másfél óra gyorsan elrepült. Szép élmény volt a legjobb időpontban.


November 7-én Ritus csatlakozott hozzám az első bérleti előadáson, az Operában. A Rajna kincse 2,5 órán át tartott minket a székben. Sokkal fogyaszthatóbb volt, mint vártam, bár középtájt elálmosodtam kicsit. A zene szuper, a sztori fantasy, kicsit el van nyújtva a vége. Még sosem láttam operaszínpadon a Ringet, de nagyon örülök, hogy nem ijedtünk meg tőle.
A minimalista díszletek mellett a képi világot a folyamatos 3D animációs vetítés jelentette. Én általában nagyon bírom az ilyesmit, szerintem ez zseniális volt, rengeteg tartalommal, játékkal, gondolatébresztő részlettel. A modern jelmezek is bejöttek, bár ezekért sosem irigylem a művészeket.
Sok szép, erős hangot hallottunk, a zenekar meg, hááát... kitett magáért. Várjuk a folytatást jövőre!



Fotó: Nagy Attila / MNO

Megjegyzések