Eseteim madáremberekkel

Nem vagyok kritikus, és utálom a lehúzós posztokat, de ha semmiről sem írok, ami nem tetszik, akkor nem lesznek blogbejegyzéseim. :)
Szóval Zsuzsával láttuk a Birdmant a Művészben még február végén. Nagy elvárásokkal ültünk be és tanácstalanul támolyogtunk ki.


Remek színészek, bravúros alakítások, és a rendezői truváj is tetszett a kameramozgással. Talán értem is, mit akart mondani. De végig azt éreztem, hogy semmi közöm hozzá. Pedig szeretem a színházat, a színészeket. Szeretem a rendező két korábbi filmjét (Korcs szerelmek, 21 gramm, a többit nem láttam). Biztos velem van a baj, de szerintem rém közhelyes volt, és kicsit unalmas. A végére már egyáltalán nem érdekelt, hogy mi fog történni.

Tegnap a Varázsfuvolán voltunk a MÜPÁ-ban. Fél éve várom ezt a bérletes előadást. Az operát imádom, Nyíregyházán is lelkesedtem érte. A Fesztiválzenekar világklasszis. Ehhez képest széjjelunatkoztuk magunkat Ferivel. Fischer Iván for president, de ez a rendezés nekünk nem jött be. A színészek nem tettek hozzá semmit, viszont nagyon megnyújtották az előadást, és agyoncsaptak pár drámai pillanatot. A zenekar remekelt, de nem minden szólista volt topon. Fáy Miklóssal ezúttal maximálisan egyetértek.

Az az igazság, hogy iszonyúan el vagyok kényeztetve, mert többször is láttam színpadon Gregor Józsefet. Szóval Sarastrótól ezt várom.

 

Voltak nagyon jó ötletek és megoldások, szép mesekönyv illusztrációk, szép áriák, Pamina például nekem nagyon tetszett. De madárember nélkül hajítófát se ért volna az egész, Papageno zseniális volt énekesként és színészként is.

Lazításnak a végére a három fiúcska a Bergman filmből és az Éj királynője az Amadeusból.

 

Megjegyzések