Vívódás és áldozat
Nem vagyok túl jó viszonyban a görög tragédiákkal, de Feri kedvéért bármit, és Alföldi miatt amúgy is kíváncsi voltam. (Pedig aznap újcirkuszra is mehettünk volna a MÜPÁ-ba, imádom Budapestet!) Szóval az Íphigeneia Tauriszban című Gluck operát (Strauss átdolgozás) október 11-én néztük meg. Gyönyörű idő volt, sétáltunk előtte egy nagyot. Első és legfontosabb tanulság: sose vegyetek horroráron páholyjegyet ötösnél előrébb! Az első emeleti jobb hármasból konkrétan a színpad felét se lehet látni az első sorból. Szerencsére (?) nem volt tele a dalszínház, így átültünk az ötösbe (monnyuk vásárláskor úgy nézett ki, hogy az összes páholy el van adva, ki érti?).
Az első felvonás alatt eléggé szenvedtem. Unalmas, na. Volt benne pár jó rendezői ötlet, de azok egy része is idegesített. Nem hinném, hogy túl prűd vagyok, de utálom, amikor a színpadon vetkőztetnek. Egy operaénekesnek különösen megalázó lehet bokszer alsóban énekelni szerintem. Haja Zsolt (Oresztész) ennek ellenére szépen énekelt, nem is beszélve a haverjáról (Megyesi Zoltán). A férfiszerelem nem idegen a görög tragédiáktól, így annak hangsúlyozását elviseltem. Viszont rendezői hibának tartom, hogy a közönség két helyen is beletapsolt, ahol nem kellett volna, a fölösleges hatásszünet és gesztusok idézték elő, nekem kínos volt.
A minimalista színpadkép tetszett, a második felvonásban különösen. Összességében a második rész ezerszer jobb volt, mozgalmasabb is, a kórus és Vashegyi szokás szerint brillírozott. Íphigeneia (Wierdl Eszter) jól alakított, de a hangja nem elég erős, nem kellett volna ennyiszer hátraküldeni.
Összességében, a második rész miatt tetszett, de még Alföldi is fejlődhet operarendezésben. Kritika itt.
Sajnos nem tudom megállni, hogy Alfonzó Lélektráját be ne Eresztész!:)
Erre inni kell! :) Másnap a II. Októberfesten Walterékkal megtörtént. Érdekes módon nem volt tömeg a zárónapon, de remek idő igen. Finomak voltak a sörök (cseh, német és belga nedűket is kóstoltunk), de a mustáros virsli és a friss chips is. Zeneileg az eseményt inkább ne említsük. :)
Az első felvonás alatt eléggé szenvedtem. Unalmas, na. Volt benne pár jó rendezői ötlet, de azok egy része is idegesített. Nem hinném, hogy túl prűd vagyok, de utálom, amikor a színpadon vetkőztetnek. Egy operaénekesnek különösen megalázó lehet bokszer alsóban énekelni szerintem. Haja Zsolt (Oresztész) ennek ellenére szépen énekelt, nem is beszélve a haverjáról (Megyesi Zoltán). A férfiszerelem nem idegen a görög tragédiáktól, így annak hangsúlyozását elviseltem. Viszont rendezői hibának tartom, hogy a közönség két helyen is beletapsolt, ahol nem kellett volna, a fölösleges hatásszünet és gesztusok idézték elő, nekem kínos volt.
Fotó: Csibi Szilvia, Nagy Attila
A minimalista színpadkép tetszett, a második felvonásban különösen. Összességében a második rész ezerszer jobb volt, mozgalmasabb is, a kórus és Vashegyi szokás szerint brillírozott. Íphigeneia (Wierdl Eszter) jól alakított, de a hangja nem elég erős, nem kellett volna ennyiszer hátraküldeni.
Összességében, a második rész miatt tetszett, de még Alföldi is fejlődhet operarendezésben. Kritika itt.
Sajnos nem tudom megállni, hogy Alfonzó Lélektráját be ne Eresztész!:)
Erre inni kell! :) Másnap a II. Októberfesten Walterékkal megtörtént. Érdekes módon nem volt tömeg a zárónapon, de remek idő igen. Finomak voltak a sörök (cseh, német és belga nedűket is kóstoltunk), de a mustáros virsli és a friss chips is. Zeneileg az eseményt inkább ne említsük. :)
Megjegyzések