2014. október 19., vasárnap

Ápoltak színháza

Megírom gyorsan, míg friss az élmény. Egyrészt isteni idő volt ma megint, az eufóriát Gyula szuvidolt (sous vid) oldalasa tovább fokozta, erről muszáj itt megemlékeznem, maradjon nyoma. Nagy séta, aztán háromkor M/S a Kamrában.
Korombelieknek tuti megvan a Kaposvári Színház Marat/Sade előadása a nyolcvanas évek elején. Mentünk Kaposvárra, de jöttek vele Pestre is, aki adott magára, látta. Akkor még nem mondtuk, hogy kult, de az volt, az maradt. Óriásit ütött akkor, úgy. (Egy kis emlékeztető.) Nem is értettük, hogyhogy láthatunk ilyet. Persze egy akkori huszonévesnek egész más gondolatai voltak a forradalomról, mint egy mai ötvenesnek.

Fotó: Dömölky Dániel

Nem mondhatom, hogy mindent értettem, amit az előadás közölni akart, de ez a feldolgozás is ütött. Az új fordítást még emészteni kell. Képileg, zeneileg nagyon érdekes volt, és óriási respekt a színészeknek. Fekete Ernő orgánuma már-már mátégábori, Szacsvay tünemény, Dankó István (mindannyiunk Ondja) is szuper, Kovács Lehel (Karesz) is nagyon jó. Pálos Hannát is bírtam, mint eddig mindig. Szívmelengető Jordán Adélt látni a darabban, akinek szülei (Lázár Kati, Jordán Tamás) a kaposvári előadás főszereplői voltak. A másik kikiáltó, Tasnádi Bence még basszusgitározik is. :) Jók a jelmezek, a színpad, a metró, a kád/vödör stb.
Kritika itt. Aki szeret gondolkodni előadás után is, és elég nyitott, feltétlenül nézze meg.



 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts with Thumbnails