Két klasszikus

Lassan minden hétre jut egy színházlátogatás. Főleg Máté szokta szorgalmazni a klasszikus darabokat, de általában nem okoznak csalódást. Múlt csütörtökön a lányos-víges bérletünkben volt a Revizor. Több, mint 20 éve láttuk a Katonában. Ez Szputnyikos közös produkció, Bodó Viktor rendezés, totális modernizálás. Mit mondjak: betegre röhögtük magunkat. Nagyon mai, nagyon politikus, nagyon aktuális. Nem igazán szeretem, ha az arcomba tolják, hogy hogy értelmezzek egy darabot, de ha a rendezőnek van arányérzéke, akkor működhet. A színészek is brillíroztak, rengeteg az ötlet mozgásban, szövegben. Érdemes megnézni. Kritika még itt.



Kedden az Örkényben láttuk a Képzelt beteget. Azelőtt kábé 20 éve, a Radnótiban (Kern törött lábbal nyomta zseniálisan). Több rossz kritikát olvastam róla, mint a Balkán Kobráról, pedig azt nehéz túlszárnyalni. Hiába, a Mohácsi testvéreket csak szeretni vagy gyűlölni lehet. Nálam inkább pozitív a mérleg, imádom az ötleteiket és nyelvi humorukat, de mindig kicsit hosszú, és kicsit sok, amit csinálnak. Most sem volt másként. Fergeteges, de piszok hosszú előadás. Rengeteg fiatal volt és nagy vastaps. Nem hibátlan, de jól szórakoztunk és mondanivalója is volt, az élő zene is bejött. A színészekért mindig odavagyok az Örkényben. Kedvencem Szandtner Anna volt most (is). Kritika pl. itt.

Fotó: Gordon Eszter