Katarzis az Operában

Nem gondoltam, hogy le fogom írni valaha ezt a két szót egy mondatban. Bérletünk utolsó előadása: ugrás a sötétbe. A Mefistofelét, de még Boitót sem ismertük, azonban tudtuk, hogy hosszú lesz. :) Viszont azt is tudtuk, hogy Kovalik Balázs rendezte! A 2009-ben látott és imádott Xerxes óta egyértelmű számunkra, hogy ő egy zseni, de sajnos kifúrták az Operából, 2010 óta Németországban rendez. Ez volt itthon az utolsó bemutatója, de valamiért nekünk kimaradt, és nem is nagyon játszották azóta.


Engem a DNS-spirál, az angyalszárnyak, a színes esőkabátok már az első percben levettek a lábamról, és nézzétek a gyerekeket (angyalkákat)! A katarzis a Mennyei Seregekkel már a prológusban megvolt. Óriási taps és bravózás jutalmazta.



Az első felvonás piactér jelenetének házikós megoldását is imádtam. A kórus tagjai a város kivilágított házikóiból mindenféle háztartási szerkentyűt vesznek elő, amikkel eljátszanak, miközben Mefistofele dühöng köztük.


A második felvonás Boszorkányszombatja irtó mozgalmas, figyeljétek a jelmezeket, a koreográfiát!



Még sok mindenről írhatnék, sok mindent mutathatnék, de nézzétek meg! Az énekesek közül Létay Kiss Gabriella (ő az egyik plakátarc) szopránja kiemelkedő, Fekete Attila erős tenorját is kedveljük, Palerdi András sem volt rossz, de basszusokban nem vagyunk erősek mostanában. A zenekar kiemelkedően teljesített, biztos a vendégkarnagy, Carlo Montanaro szerepe is nagy ebben. Ja igen, és a kórus! Óriási szerepe van ebben az operában, és remekül működik is.


Azért még mutatom az utolsó felvonás egyik buborékját. A jelmezekért Benedek Marit, a díszletekért Antal Csabát illeti dicséret. Nekem maga a zene is nagyon tetszett. A sztori részleteiben eléggé értelmezhetetlen, de kit érdekel ezek után? :) Kritika itt.


 

Megjegyzések