2014. augusztus 31., vasárnap

Ian Anderson megint

Feri forszírozta, hogy menjünk, én egy kicsit féltem. Mindig aggódom, hogy csalódni fogok egy élő legendában, kamaszkorom nagy kedvencében. Másrészt meg nem kedveljük a Kongresszusi Központot se akusztikailag. Mivel azonban 2008. november 3-án a Főnix Csarnokban egy baromi jó koncertet abszolváltunk, azért reménykedtem a legjobbakban. Ráadásul az új lemeze abszolút visszatérés a Jethro Tull gyökereihez. Idézek: "A Homo Erraticus című album nem más, mint egy 52 perces, három felvonásos brit történelmi darab, amelyben ugyanúgy felcsendülnek az angol-skót népzene elemei, a gregorián és barokkos futamok, mint korábban a Jethro zenéjében. Ha a rajongó nem figyel, azt hiszi, hogy az orgonánál John Evant hallja (pedig David O’Hara játszik), de abban biztos lehet, hogy a német gitáros Florian Opahle a Tull legendás zenészén, Martin Lancelot Barrén nőtt fel…"
Kicsit csöpögött, de a nagyobb elázást megúsztuk augusztus 23-án, szombaton. Gyűltek a progrock arcok, szörnyű, hogy megöregedtek a rajongók rajtunk kívül! :D Csak Heineken volt a büfében, így színjózan maradtam (később láttam valakinél Sopronit). Amúgy volt itt valami felújítás és az akusztika is jobb lett.



Az első részben a Homo Erraticus című új lemezt adták le sok videóval, átöltözéssel, vicces jelenettel. Anderson 67 évesen is ugyanakkora bohóc, mint volt, és tökéletesen fuvolázik, még féllábon is. A hangja... hááát, arra már rá kell erősíteni, de erre van egy fiatal énekese, Ryan O'Donell.

Kábé ilyen volt, a hangulat is:



A második részben pedig jöttek az örök kedvencek! Remekül szórakoztunk, a látvány is szuper volt. Ráadásként pedig:



Nincsenek megjegyzések:

Related Posts with Thumbnails